Énekkar

A Karcagi Baptista énekkar 110 éves múltja és jelene

Írta: Idős Bögös János (1889-1976)

Kelt Karcagon 1972.07.05.

Kiegészítve: 2011.09.25.

youtu.be/9haEO_m-fnQ 

Ezerkilencszázegy. február havában

Énekkar alakult Karcag városában.

Mióta ez történt hetven év zajlott le,

Azóta velünk volt Isten segedelme.

Most a határkőnél álljunk meg egy percre,

Tekintsünk vissza az elmúlt 70 évre.

Ezerkilencszázegy. oly messze eltűntél,

Ha kereslek téged vajon hová lettél?

Hogy ha rád gondolok, mint elmúlt időre,

Azóta lepergett hetven esztendőre,

Keresem, hol vannak, akik akkor éltek,

Hiába keresem, mert Ők már elmentek.

B Kiss Imre testvér volt kezdő karmester,

Vezette az ügyet, mint tettre kész ember.

De a háborúnak áldozatává lett,

Itt hagyta a munkát, amit örömmel tett.

Majd lett több karmester név szerint Kiss Imre,

Kádár Mihály testvér majd Hartyányi Imre.

Mind valamennyien hősi halált haltak,

Felvették a munkát kik élve maradtak.

Virág István testvér aztán L Kiss Lőrinc,

És még L Kiss Imre és Mészáros Lőrinc.

Pintér Lajos is volt nálunk, mint karmester,

Szolgálta az ügyet, mint hűséges ember.

De mint galamb párjával itt hagyott bennünket,

Mire észrevettük Gyulán rakott fészket.

Családjával együtt az óta ott élnek,

Urunkat dicsérve vígan énekelnek.

Szolgált még itt köztünk Vasas Sándor testvér,

Mint legfiatalabb Mátyus Imre testvér.

Énekesek közt sem látok a kezdőkből,

többen már elmentek ezen földi létből.

Ők most már fenn zengik a hála énekét,

Szent kórusban mondják Isten dicséretét.

Akik még itt élnek immár elaggottak,

Ha ifjak voltak is már ősz fejjel járnak.

Igen mert hetven év az nem kevés idő,

Egy emberéletkor a hetven esztendő.

Sok fájdalom s bánat vegyült az életben,

Ami e földön volt, de nem lesz a mennyben.

Teltek napok hetek hónapok és évek,

Melyekben Istenhez szállt fel a dicsének.

Hetven hosszú év zajlott le felettünk,

Amióta fenn áll az énekegyletünk.

Négy szólamban zengik a hálaéneket,

Úgy dicsérik a mi áldott Istenünket.

Lelkeket felüdít vagy könnyekre fakaszt,

Amikor összhangban szépen éneklik azt.

Zengnek Jézusról, mint üdvözítőről,

Kegyelme, jósága nagy szeretetéről.

Hívják a lelkeket, jöjjenek Jézushoz,

A bűnt megbocsájtó Megváltó Krisztushoz.

Az örvendezőkkel vígan csatlakoznak,

Had legyen még nagyobb öröme azoknak.

A bánatos szíveket megvigasztalják,

A csüggedőket fel-fel bátorítják.

E nemes munkában Isten a segítő,

70 hosszú évben is megsegített Ő.

Minden vész és bajban oltalma volt velünk,

Idáig vezetett a mi jó Istenünk.

Most mikor itt állunk 70 év határán,

Hála nyilvánul meg szíveink oltárán.

Kulcsoljuk hát össze mind a két kezünket,

Úgy imádjuk méltón a mi Istenünket.

(ima) Istenünk jó Atyánk ki a mennyekben vagy,

Felénk szent irgalmad kimondhatatlan nagy.

Őrködő karodat felettünk kitártad,

Gyarló életünket azzal oltalmaztad.

Hosszú 70 évig őrködtél felettünk,

A nagy gondviselést mi nem érdemeltük.

Mert ha ezer nyelv is volna a mi szánkban,

Azt a sok-sok áldást nem vehetnénk számban.

Hálásan köszönjük mind mit velünk tettél,

Mint szerető Atya felettünk őrködtél.

Fogadd el most hálánk gyarló gyermekidtől,

Mit hozzád bocsátunk gyermeki szívünkből.

Hallgassál meg minket szent Fiad nevében,

Maradj velünk Atyánk mindörökké! Ámen.

A jelenben most is van három karmester,

Dolgoznak az ügyben, mint szorgalmas ember.

L Kiss Imre szolgál már megőszült hajjal,

Küszködött is Ő már sok üggyel, sok bajjal.

De az énekkarban szeret énekelni,

Isten szent nevére dicséretet zengni.

Vidovics Ferenc, is mint rátermett ember,

Szolgál hűségesen, mint másik karmester.

Az énekkart igen szereti vezetni,

Szóló éneket is szokott énekelni.

Pintér Imre Ő is mint ifjabb karmester

Szolgál hűségesen, mint fiatalember.

Szeretné, ha mindig vígan énekelnénk,

Kotta szerint szépen el-elzengedeznénk.

Énekesek vannak szoprán alt és tenor,

A mélyhangú basszus énekel mindenkor.

A 70 év alatt mily sokan elmentek,

Akik valamikor velünk énekeltek.

De már Ők a mennyben a mennyeiekkel,

Dicsérik az Urat csodás szép énekkel.

Most rátok gondolunk, akik itt éltetek,

De e földi létből a mennybe mentetek.

Volt közöttük szülő, volt köztük élettárs,

Testvér, avagy gyermek vagy éppen bárki más.

Zokog a mi szívünk, kesereg a lelkünk,

Felettetek kikkel régen együtt éltünk.

Meghajtjuk felettük a kegyelet zászlaját,

Úgy rebeg a szívünk Istenünknek hálát.

Most csendben álljunk fel, hajtsuk meg fejünket,

Felkérjük imára Kulcsár testvérünket.

Id. Bögös János e verset megírta

Újabb 40 évet éltünk meg az óta.

-Vidovics Ferenc szép kort megélve

Eltávozott közülünk a mennyei dicsfénybe.

-Pintér Imre életének delén az énekkart itt hagyta,

Hisszük fent találkozunk a mennyei nagy karba.

Mátyus Imre fiatalként már vezette karunkat

De Isten Ő néki mutatott más utat.

Idős fejjel visszatérve újra munkába állt,

Vezette az énekkart és hűséggel szolgált.

Isten ez után is másfelé vezette,

Most él egy otthonban Istent dicsőítve.

Deák Attila fiatal házasként került Karcagra,

Énekkarunk vezetésével is Istent szolgálta.

Testvérünknek támadt az a gondolata,

Hogy a Kerületi Énekkarok találkozóját összehozza.

Tragikus hirtelenséggel elhunyt Attila,

A karmesteri pálcát maga mögött hagyva.

E szomorú eset után Istenre bíztuk az énekkar szolgálatát,

hogy  ki vegye fel újra a karmesteri pálcát.

Bögös Editke vállalta az énekkar vezetését,

Hogy tovább zenghessük Isten dicséretét.

Mivel már Pintér Imre mellett fiatal fejjel

Vezette az énekkart sok-sok türelemmel.

Így nem szakadt meg Istenünk dicsőítése

Kicsiny kis gyülekezetünk nagy-nagy örömére.

Az elmúlt 110 évben volt sok  - könyörgés,- öröm,- hála adás

de legtöbb volt naponként az áldás,

Mert énekkarunk Istenünk magasztalására,

továbbra is szolgál az Úr szent házában

Szerető jó Atyánk szent Fiad nevében kérünk,

Maradj velünk, s vezess minket, hogy országodban dicséretet zengjünk. Ámen!